Még talán az első gm blogbejegyzésben írtam anyu réteséről, meg arról, hogyan sikerült elbénáznom. Akkor a csoportban rá is kérdeztem, hogy hogyan lehetne kezelhetőbbé tenni a tésztát, s az utifűmaghéj használatát ajánlották többen, néhányan pedig bevált recept ötlettel is elláttak.
Mivel rengeteg az almánk, és önmagában annyira nem csúszik, ezért inkább sütibe sütném. Ismét rétesre kaptam gusztust, elő is vettem hát anyu receptjét, kiegészítve a csoporttagok tanácsával.
A múltkor nem írtam le a tészta receptjét, ezt most pótolom, annál is inkább, mert bár nagyon finom, azért valami még „hiányzik” belőle. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ne lehetne úgy alakítani a tésztát, hogy szépen nyújtható, tekerhető legyen.
Tehát a recept a következő:
100 g vajat, 2 deci tejfölt, pici sót és 20 gramm lisztet összegyúrunk. Esetemben ugyebár ez barna rizsliszt volt. Állagjavítás céljából kevertem hozzá utifűzselét, amit 10 g utifűmaghéjból és 55 gramm langyos vízből kevertem. (Valójában fél decit akartam, de egy kicsit megszaladt)
A tészta ragacsos lesz mindenképp, a sima búzaliszttel is ragacsos lenne.
Ezek után a tésztát 4 fele kell osztani a recept szerint, én csak két felé osztottam, tartva attól, hogy ha nem lehet vékonyra nyújtani, akkor kis csoffadt réteskék sikerülnek.
Legalább egy éjszakát hűtőszekrényben hagyjuk pihenni. De akár 1-2 nappal előbb is összegyúrható a tésztának való, lehetőség szerint azért még az előtt használjuk fel, hogy önállóan kimászna a helyéről. (Sajnos nálunk már volt rá példa, hogy érdeklődés hiányában elfelejtődött)
Térjünk rá kicsit a töltelékre. Az ugyebár egyértelmű volt, hogy almás lesz a töltelék. Szerintem viszont az önmagában kevés, régebben is szerettem a rétesekben 2-3 ízt kombinálni.
Mivel maradt még korábbról bontott mákom és dióm is, ezért ezekkel kombináltam az almát, egyébként is passzoló ízek.
200-200 gramm almát lereszeltem a nagylyukún egy-egy tálkába, mindkét adaghoz adtam pici só, 10 gramm eritritet, majd az egyik adaghoz 30 g mákot, a másikhoz pedig 30 g diót kevertem. Tovább ízesítettem, a diósat pici fahéjjal, a mákosat vaníliával és reszelt citromhéjjal.
Következett a tészta rettegett nyújtása.
Az első adag tésztát 2 sütőpapír között próbáltam elnyújtani. Sajnos, ahogy a képen látszik is, ez nem sikerült tökéletesen, ráadásul nagyon ragaszkodtak egymáshoz, a tészta és a papír, így a feltekeréssel is meggyűlt a bajom.
A második adag tésztánál kockáztattam, hogy a nyújtófám csupa trutyi lesz, de szerencsére nem így lett. A tésztát vastagon lisztezett felületen előbb jól átgyúrtam, se ezután nyújtottam ki. Határozottan jobban viselkedett, mint az át-nem-gyúrt tészta, ugyanakkor ezzel sem mertem vékonyabbra menni. Na majd legközelebb. De a tekerés is hibátlanul sikerült.
200 fokra előmelegített sütöben kell sütni, én egy jó 35-40 percet adtam neki.
Ja igen, a mennyi az annyi. A diós rúd egészben 106 g szénhidrát, amiből az alma, tehát olyan 22-23 grammnyi gyorsan felszívódó. A mákos rúdnak picit magasabb a szénhidrát tartalma, arra 109-et számoltam, ugyancsak 22-23 gramm gyors szénhidráttal.
Mire a rétesekkel kész lettem már nagyon közel volt az ebédidő. Úgy gondoltam, ilyen finom édesség elé egy gyors zöldséges leves illene. Igazság szerint nem követtem semmilyen receptet, bár hasonlót már készítettem korábban recepteskönyvből.
2 nagy sárgarépát fél centi vastagon felkarikáztam, kacsazsíron megfuttattam. Karikázta még bele egy szál csípős snack-kolbászt. Hagytam, hogy kiengedje az erejét. Rázuttyintottam egy fehérbab-konzerv teljes tartalmát, majd utána küldtem egy kis konzerv sűrített paradicsomot is. Felöntöttem kb. 6-7 deci vízzel, sóztam, borsoztam, vegetáztam. Hagytam egyet forrni, aztán el is zártam alatta a gázt.
Tálaláskor adtam hozzá egy pici tejfölt. Bár utána gondolkodtam, biztosan jó ötlet-e keverni a paradicsomos levest tejföllel, de semmi baj nem történt. És az íze meg igenis kell bele, ugyanis kicsit enyhít a kolbász okozta csípősségen.
Az én konyhámban, az én alapanyagaimmal ebből a levesből egy jó tányérnyi kb. 15 g lassan felszívódó szénhidrát.
10.26. Ahogy itt írtam is, sok képem elveszett. Szerencsére ezt a kettőt sikerült “visszaszereznem”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: