Elérkezett az első éves kontroll ideje. Azt nem mondhatnám, hogy teljesen elégedett vagyok, bár igyekszem mindent megtenni a jó eredmények érdekében. Azért nincs egyszerű dolgom, mert a gyermek nem érzi át a súlyát, és gyakran fegyelmezetlen. Amióta újra van iskola, jobbak az eredményei, viszont a felügyelet kicsúszott a kezemből, és ezt nehezen viselem.
Próbálok olyan ételt csomagolni, amit tudom, hogy szeret, hiszen bármennyire is figyelnek rá a pedagógusok, senkinek nem lesz türelme ( és nem is várható el), hogy órákig belérimánkodja az ételt. Ugyanakkor a tízóraival is több problémánk adódott már, ez alatt a rövid idő alatt is). Ha finomságot pakolok (süti, ropi), akkor azt amint beér az iskolába, megeszi. Ha „nem” finomságot pakolok (szendvics, répa, alma, pogi) akkor sokszor egyáltalán nem eszi meg, hazahozza. A lelkére beszélés eddig nem járt eredménnyel.
A férjem szabadságát tölti, úgy döntött hát, hogy elviszi a gyereket a telekre, kicsit haladunk a kerti munkákkal. Én, mivel holnap, és holnap utáni napon is egész napos leszek, ezért nem tartok velük. Mivel ott főzésre lehetőség nincs, csak melegíteni lehet, ezért olyan ételt kell pakolnom, ami másnaposan is jó.
Az érintettek egybehangzó kérésének eleget téve, paprikás krumpli lesz a menü. Nagyon rég nem készítettem, pedig finom. És mi a legérdekesebb az egészben? Hát az, hogy az étkezési csoportban mumus főzött krumpli egyáltalán nem emeli meg a vércukorszintet.
Nem nagy vasziszdasz az egész, zsiradékon, ami nálam most kacsazsír, üvegesre párolom az apró kockákra vágott hagymát, aztán jöhet rá a felkockázott krumpli. Elkeverem, sózom, majd jöhet hozzá bőven az őrölt piros paprika. Én édeset és füstöltet használok, fele-fele arányban. Jöhet bele még vegeta, ezt nem érdemes kihagyni, mert sokkal finomabb lesz a végeredmény. Felöntöm vízzel, úgy, hogy a krumpli fölött kb. egy centivel érjen, és lassan hagyom főddögélni. Időnként megkevergetem, összesen legalább 2-2,5 órát főzöm. Az utolsó fél órában adom hozzá a „húskészítményt” – virslit, kolbászt, ki mit szeret. Mi virslivel szeretjük.
Nincsenek pontos mennyiségek, ez nem olyan étel, amit patikamérlegen kéne készíteni. Kicsit több hagymával, vagy kevesebb krumplival – igazán nem oszt, nem szoroz, ha jól van fűszerezve, akkor biztosan finom lesz. Nálam ez az adag körülbelül 200 gramm hagymából és 1,9 kg krumpliból készült. Szénhidrát szempontjából sem egy ördögtől való étel, igazán nagy adagot meg lehet belőle enni.
Megpróbálkoztam még újra a palacsinta készítéssel. Tanulva a múltkoriból, most csak 1 tojásos adagot készítettem. Illetve időközben rájöttem, hogy zabpehelylisztből is süthetem, azzal már korábban is volt dolgom.
Így tehát, bekevertem egy adag 1 tojásos palacsinta tésztát barna rizsliszttel és növényi tejjel, illetve egy másik adagot szintén 1 tojásból zabpehelyliszttel amihez folyadéknak vizet és tejszínt adtam.
Sajnos a rizslisztessel ismét nem jártam sikerrel, a zabpehelylisztes már jobban sikerült. Igaz, a fele így is vállalhatatlan lett, szanaszét szakadt, de ehető volt. 7 darab palacsinta készülhetett volna ebből az adagból, 3 bitangba ment, a maradék négyet kakaóval tekertem a gyermeknek, ezt is viszi magával a telekre. 1 palacsinta 10 gramm szénhidrát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: