Amióta elkezdődött a tanév, és ténylegesen lehet iskolába küldeni a gyerekeket, azóta a gyermek szinte csak bolti édességet vitt tízóraira. Ezen szerettem volna változtatni.
Kapóra jött, hogy a fészbúk csoportomban az egyik tag megosztott jó néhány keksz receptet, kifejezetten tízórais táskákba valót. 🙂
Szorgosan át is olvastam valamennyit. A receptek között voltak olyanok, amiket bolti lisztkeverékből készültek, de olyanok is szép számmal (szerencsére) ami nem. Ezek közül választottam hát egyet, ezúttal egy töltetlen, mogyoróvajas, csokisat (bár az oreóval is nagyon szemeztünk egymással).
A receptet nem írnám le, hiszen Ágnes receptje könnyen követhető. Természetesen annyi változtatást eszközöltem rajta, hogy rizsliszt helyett barna riszlisztet használtam, illetve a cukrot helyettesítettem.
Mogyoróvajat is sokfélét kaphatunk a „piacon” a legtöbb sajnos cukrozott. Jó pár héttel ezelőtt az A..iban találtam akcióban cukor mentes mogyoróvajat. Érdemes címkét olvasni, akkor nem fogunk meglepődni a vércukorméréskor.
Mivel nekem a „crunchy” ,vagyis a mogyoródarabkás verzió van, ezért a kekszben is van egy extra ropogósság.
Ja, és a csoki mennyiségét (a készletek miatt 🙂 csökkentettem, nekem kicsit több, mint egy fél tábla ( vagyis 60 gramm) Wawel étcsokit használtam.
A kiadagolás, az viszont 100%-ig az én „újításom”.
Kis kitérő következik. A nyár elején kapható volt a fentebb már említett áruházban fagylaltgép. Nos én is bedőltem a „reklámnak”. Eddig kétszer készült benne fagylalt, de összességében csalódás. Nem a konkrét gép, hanem az egész „műfaj”. Így aztán minden része kihasználatlanul áll a szekrényben. Mostanáig!
Vissza a kekszekhez. Ugyanis az adagolásnál eszembe jutott a fagyis kanál. És milyen jó, hogy eszembe jutott? A tésztából a fagyiskanál segítségével egyforma halmokat raktam a tepsire, amiket aztán kézzel ellapogattam. 17 darab, egyforma, fél centiméter vastag és kb. 8 centiméter átmérőjű, szinte szabályos kör alakú keksz sütésre kész.
A sütési hőfokot (a felhasznált édesítő miatt) kicsit csökkentettem, ezzel arányosan a sütési időt növeltem.
Az eredmény: 17 finom, omlós csokidarabos keksz, ami nem csak finom, de szép is.
Minden darab 16 szénhidrát, ráadásul lassan felszívódó. Így akár a reggeliben is ehetünk egy darabot, bűntudat nélkül 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: