Mivel tegnap reggel megettem az utolsó falat zsömlémet is, ezért még az este újat sütöttem. Most is változtattam egy kicsit a recepten. Mivel a „balul” elsült almáspite után beszereztem egy csomag utifűmaghéjat, ezért most abból is tettem bele. A chia mag mennyiségét harmadával csökkentettem, e helyett került az összetevők közé az utifű. A kimért víz egy részében megáztattam. Ez valami elképesztő! A múltkori alkalommal a chia és a víz elegye egy pudingszerű, kocsonyás, sűrű, keverhető masszát alkotott, de most, hogy utifű is került bele az egész egy nagy tömb remegős, de szilárd zselé lett! Tényleg hihetetlen, már nagyon bánom, hogy nem fotóztam le.
Feltételezem ennek köszönhető, hogy a tészta most könnyebben formázható, jobb alaktartó lett. Ennek örömére aztán nem is zsemlék sültek, hanem egy vekni kenyér. A hőfokon nem változtattam, csupán a sütési időt toldottam meg 10 perccel. Az eredményből úgy ítéltem meg, hogy legközelebb picit hosszabb ideig kelesztem, mielőtt bekerül a sütőbe, és a sütési időn is lehet még emelni (csak óvatosan 😉 )
Eredmény egy kellemes kenyérke, ami igen jól szeletelhető. Szeletelés után cipzáras zacskóba tettem, a hűtőben tárolom.
Ma próbaképp a gyermek is ezt kapott reggelire. (próba, mert kíváncsi voltam mennyire bántja a cukrát, és próba, hogy vajon átmegy-e az íz teszten) Ízlett neki 🙂 Sőt, este bundás kenyeret kért, jobban mondva követelt, így ebből a szempontból is tesztelhettük a kenyeret. Sajnos vagy szerencsére, mindenki vérmérséklete szerint eldöntheti, igencsak tojás takarékos ez a kenyér, rendkívül kevés tojást szívott magába. Szóval aki a tocsogósabb bundáskenyeret szereti, annak nem ez a megfelelő alapanyag.
Több éve kaptam a hugomtól egy szakácskönyvet ajándékba. A könyvet egy szlovák blogger anyuka írta, aki az életmódváltásának köszönhetően 40 kilótól szabadult meg. Igazán inspiráló. Sok szép kép, ínycsiklandó recept van benne. Sajnos azonban nem minden recept felel meg a diétánknak (pl. számos süteménye tartalmaz aszalt gyümölcsöt vagy mézet).
Ebben a könyvben találtam egy receptet, amit már kezdetek óta ki akartam próbálni, de mindig is fenntartásaim voltak az ismeretlen gabonákkal szemben. Most azonban, ha nem akarom, hogy a fülemen is rizs folyjon, kénytelen leszek velük megbarátkozni.
Mivel nem egy az egyben követtem a receptet (mert nem volt a megfelelő alapanyagom, vagy mert nem szeretem azt az ízt, amit ajánl), ezért megosztom, én hogyan készítettem:
Egy serpenyőben 2 kanál kacsazsírt forrósítottam. Erre dobtam negyed kiló, a tegnapihoz hasonló módon előkészített cukkinit. Időnként megkevergettem, és amikor kezdett barnulni hozzáadtam az előzőleg kimért, 70 g szénhidrátnyi quinoa-t. Sóztam, borsoztam, majd felöntöttem negyed liter forró vízzel. Egy csomag (175 g) mozzarellagolyót apró darabokra vágtam, és mikor a víz fele elfőtt, a quinoa-hoz kevertem. A sajt nem maradt egyben, a forró lében „szétfőtt”, ezzel bevonva és finoman összetartva az ételt.
A kertből hozott paradicsomokat egy tálcán, ablak közelében tartom, ahol a besütő nap sugarai tovább érlelik. Ezekből a paradicsomokból választottam egy nagyobb, húsosabb példányt. Kisebb darabokra vágtam, és az utolsó pár percben a quinoa-hoz adtam ezt is. Még párszor átkevertem, aztán elzártam alatta a gázt.
Ez két adag ( ebéd vagy vacsora) , az egyik holnap jön velem a munkahelyre, a másikra buggyantottam 😀 egy tojást.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: