Úgy döntöttem ma lesz a napja, hogy kipróbáljam a lisztkeveréket. Maga a munkafolyamat se nem túl bonyolult, se nem túl időigényes, így a napi feladataim közben könnyen el tudtam készíteni.
Nagy reményeket fűztem hozzá. A múltkori „olyanlettamilyen” zsömik után reméltem, hogy ha pontosan követek egy receptet az, ha nem is feledhetetlen ízorgia, de legalább pozitív élmény lesz a számomra.
Nem túl bonyolult a recept: a keveréket vízzel kell összekeverni. Már itt gyanús volt nagyon, az egésznek olyan zacskós krumplipüré érzete volt, talán nem véletlen, mivel egyik összetevője burgonyaliszt (igaz, csak kis mennyiségben). Könnyen összeállt, a vekni kialakítása nem volt bonyolult. Arra számítottam, hogy majd egy kicsit megkel, mint a hagyományos kenyér, nos ez nem következett be, ennek okán a kialakított formáját szépen megtartotta: maradt egy kis kupac. (félreértés ne essék, nem a kupaccal volt a gond, hanem hogy kicsi)
A recept utasításai szerint megsütöttem. Arra számítottam, hogy majd a héja kicsit megpirul, de nem, egységesen halovány maradt az egész kenyérke.
Miután kihűlt, próbáltam megvágni. Nem volt túl egyszerű. Bár a színén nem látszik, azért neki is van egy kis héja, ami mondhatni ropogós. Nekem elég gyengék a fogaim, úgyhogy óvatosan ropogtattam.
Korábban párszor már hallottam olyan általánosításokat, hogy a gm kenyér olyan, mint ha fűrészport ennénk. Szerintem ez nem feltétlenül igaz, bár ennél a kenyérkénél megértettem, hogy miért gondolják így sokan. Miközben szeleteltem ez a kenyér nem morzsálódott, ez valóban úgy tettszett, mint a deszka fűrészelése közben hulló por!
Az ízét tekintve semleges, ami nem is baj, mert így a feltét határozhatja meg az étel jellegét, akár csak a hagyományos kenyér esetében. Az állaga sűrű, azt nem tudom mihez hasonlítani.
A T..coban találtam a múltkor bodzalekvárt, szerintem azzal nagyon finom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: