Így (nem) kezdjük a tanévet

Csütörtök van, szeptember ötödike.

Sokaknak a héten becsöngettek. Ez a tény sokakat vegyes érzelmekkel töltött el, gyereket, szülőt egyaránt.

Blogger anyukák ontották magukból a cikkeket, ki-ki a saját vérmérséklete szerint. Akik most először látták szemük fényét iskolapadban ülni inkább izgatottak, a rutinosak pedig fellélegeztek, 10 hét után újra biztos helyen tudják gyermeküket.

Nem is olyan rég, még én is arra készültem, hogy iskolaszert vásárolok, tankönyveket csomagolok, és délutánonként megtárgyaljuk örökmozgó okoskámmal a frissen szerzett iskolás (nagyfiús) tapasztalatait.

Csak, hogy az élet másként alakult.

Nyolcadik napja élvezzük az egyik fővárosi gyermek kórház belgyógyászati osztályának vendégszeretetét. Előtte volt egy „gyors”, 21 órás látogatásunk is az intenzív osztályon.

Persze, az első pár nap borzalma után ez az idegen, fakó gyermek visszaváltozott az én eleven kisfiammá, s most már egészen jól vagyunk (ki testileg- ki lelkileg), de még mindig nem tudjuk biztosan, hogy mikor inthetünk búcsút a kedves nővérkéknek.

Szerencse a szerencsétlenségben,- tekintve, hogy mi nem vagyunk betegek – külön szobában vagyunk, csak mi ketten. Ugyanakkor kezd eléggé megterhelő lenni, hogy míg a többi vendég 2-3 naponta cserélődik, nekünk soknapos törődés jut.

Én utoljára pont egy hete voltam otthon, hogy összeszedjek néhány hasznos eszközt, hogy még se egyen meg bennünket az unalom. De még így is, a napjaink abból állnak, hogy inzulint szúrunk, eszünk, vércukrot mérünk, majd várunk, hogy kezdődjön ez a körforgás elölről.

Orvosok, nővérek, dietetikusok naponta nyomnak a kezembe szakirodalmat, „édesanya, ezt is olvassa el”, és én szót fogadok, sorra olvasom a kiadványokat, keresem fel a neten az ajánlott honlapokat, és jegyzetelek, mert attól félek, egy éles pillanatban nem fogok emlékezni az olvasottakra.

Még húgomtól kaptam régebben egy szakácskönyvet, egészségesnek mondott receptekkel, most azt is átolvastam újra, megjelölve a recepteket, ami beilleszthető az étrendünkbe, vagy amit mindenképpen ki szeretnék próbálni.

Már tudom, mit főzök ebédre, ha végre haza mehetünk.